Mint az egy-sín, a lélek oly magányos, - U - - U - U - U - - Bár rokon fémből öntetett a társa: - U - - - - U - U - U S bár néha boldog, mert látszólag páros: - - U - - - - - - - U Egyedülség a szívnek valósága. U U - - U - - U - - U Körülöttünk vad pusztaság terül, U U - - - - U - U - Csillogva futnak a vad messzeségnek, - - U - U U - - U - U Egymás mellett - és mégis egyedül - - - - - - - U U U U A végtelenben talán összeérnek. U - U - - U - - U- U Barátság, testvériség, szerelem: U - - - - U - U U - Minden érzés e súlyos sorsot hordja, - U - - U - - - - - U De néha enyhül ércbeöntött sorsa. U - U - U - U- - - U Olyankor vonat jár a sineken: U - - U - - U U U - Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet, - - - U - - - U U - S a sinek benne összecsengenek. U U - - U - U - U U
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 10
11
10
11
| ^ Keresztrím
| A
B
B
| 10
11
11
| | A
A
A
| 10
10
10
| ^ Bokorrím
| | |
|
|