Vértesy Gyula

Rákóczi temetése

Míg éltél, csak pár ábrándos kurucból,
Nem egy országból állt a sereged –
Most hogy halott vagy, egész ország zúgja
A te szentséges, rebellis neved.

Míg éltél, csak pár ábrándos kurucból
Csak ebből állt a fejdelmi sereg –
Csak álmodozó koldus daliáknak
Vérétől áztak a csataterek.

Aztán elhagyta fejdelmét az ország –
Majtényi síkon császárpénz beszélt –
S az egypár piros csizma bús nyomára
Fehérlő hóval hamar szállt a tél.

Távol partjára csöndes Marmorának
Alig kísérte egy-két híve ki –
Olyan kevesen mertek vele élni
S ime, temetni mindenki meri!

Mert engedélyt kaptunk a temetésre –
Temetünk hát, ahogy csak mi tudunk.
Hisz’ pompes funebres ez a mi országunk,
Ha temethetünk, boldogok vagyunk!

Nincs már labanc; kuruc az egész ország
Kuruc beszédek zúgnak szerteszét –
S nagy büszkén kínálgatja a halottnak
Sok vitéz magyar vérét, életét!

Egész labancország izzó kuruc lett, –
Teremtő Isten, még Bécsnek megyünk!
De íme vége a nagy temetésnek
S levetjük szépen kurucjelmezünk.