Szerző

Ambrozovics Dezső

újságíró, író és műfordító

1864. február 24. — 1919. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1285 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. február 6.

Megosztás

Címkék

Ambrozovics Dezső

Ébredjetek

Ébredjetek! Viharzó szárnyakon
Robog felénk a zúgó förgeteg!
Ordítva jő, s lehellete nyomán
Az ég s a víz sóhajtva megremeg.
Letűnt a nap, utunk homályba vész,
Ólmos a szemhatár köröskörül,
Zokogva nyög a szél, villám cikáz
Sötét, gomolygó fellegek közül.
A gyűlölet fekete zápora
Könyörtelen csapkodja tar fejünk,
Zuhog reánk a szennyes áradat,
De hasztalan, mi még se csüggedünk.
Hajónk erős, egy hosszú ezredév
Sok száz viharja rajt' léket nem üthetett,
Dac és szilaj erő az árbocunk,
S kormányosunk: a hazaszeretet!
Az ég s pokol minden hatalmai
Hiába egyesülnek ellenünk,
Ám ingereljenek, míg szunnyadunk,
De fussanak, ha majd felébredünk!
Ébredjetek! Köszöntsük a vihart,
S a vaksötét, háborgó éjtszakát!
Harsogjon a szelek vad himnusza,
És szítsa föl szívünk diadalmámorát!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!