Néha félek...
- U - U
Úgy nyugtalanít ez a suttogás,
- - U U - U U - U -
Ezek a halk neszek,
U U U - U U
Ez az imbolygás, ez az összejátszás
U U - - - U U - U - -
A hátam megett.
U - - U -
E halk hullása nem tudom minek.
U - - - U - U - U U
Itt nem hull levél,
- - - U -
Tán az Idő pereg
- U U - U -
Bús percegéssel itt, az örökzöldben.
- - U - U - U U - - -
Néha félek...
- U - U
A fenyves olyan kísérteties.
U - U U - - - U U-
Néha úgy érzem, hogy lepke vagyok,
- U - - - - - U U -
S felszúrhat minden öreg fenyő tűje.
- - - - U U - U - - U
Egy idegen parány,
U U U - U -
Akit nem tűr az ősvadon magában.
U - - - U - U - U - -
De multkor egy gyökérbe botlott lábam,
U - U - U - U - - - -
S ahogy fölnéztem,
U - - - -
Megrázta szakállát egy vén fenyő,
- - U U - - - - U -
És így szólt hozzám barátságosan:
- - - - - U - - U U
Öcsém, jobban vigyázz!
U - - - U -
S ha elvágódsz, hát csak magadra vess!
U - - - - - U - U -
| 4
10
6
11
5
10
5
6
11
4
10
10
11
6
11
11
5
10
10
6
10
|
|