Hol vagy vihar, ki szent őrületedben - - U - U - - U U - - Felzúditád a népek tengerét, - - U - U - - - U - Hogy a melynek még rabbilincse csörren, U U - - - - U - U - U Önnön kezével zúzza, tépje szét, - - U - - - U - U - S hogy romjaidon, rút rabiga, gazság, - - UU - - U U U U - Győzelmet üljön a világ-szabadság! - - U - U U U - U - - Hol vagy vihar? A mindenség terének - - U U U - - - U - - Melyik világán lángol most heved? U - U - - - - - U - Hogy e szegény, ez isten-verte népet U U U - U - - - U - - Megint a porba rogyni engeded, U - U - U - U - U - Hogy ott, ha lelke szégyenére lázad, U - U - U - U - U - - Megássa sírját önmaga s fajának. U - U - - - U - U - U Mert az a nép, mely egykor lángolóan, - U U - U - - - U -U Imádva leste ajkad szózatát: U - U - U - - - U - Satnyul erőben és anyai szóban, - U U - U - U UU - - Hogy veszni látja meggyilkolt honát. - - U - U - - - U - És sülyed, sülyed, oh nagy isten, jobban - U - U U - U - - - - S mélyebbre, mint a sötét korszakokban. - - U - U U - - U - U Pedig pokolkín népet veszni látni, U - U - - - - - U - U Mely egykoron tudott alkotni hont; U - U - U - - - U - Sujtá bár kéz, ellenség, vagy baráti: - - - - - - - - U - U Függetlenül megtartani viszont. - - U - - - U U U - S mely mint egy feltámadt hatalmas isten, - - - - - - U - U - U Annyi csodát tett, bár elhagyta minden! - U U - - - - - U - U És valahány csepp vére földre hulla, - U U - - - U - U - U Mindannyiból új honfi állt elő - - U - - - U - U - És esküdött trónod elé borulva, - - U - - U U - U - U Hogy hagyja el ég, isten, ész, erő - - U U - - U - U - Előbb, mintsem hogy ő elhagyna téged. U - - - U - - - U - U És vagy kivív, vagy meghal harczban érted! - - U - - - - - U - U Tapsolt neki a tettre lelkesült föld - - U U U - U - U - - S örömriadva nézte harczait, U - U- U - U - U- Melyeknek babérja mindig örökzöld U - - U - U - U U - - És fénye megteremti álmaid. - - U - U - U - UU Ugy élsz, rajongsz e boldogitó hitben, U - U - U - U U - - - Mint egy hadakat vezető kis isten. - - U U - U U - U - U S ezt már feledte e dicső magyar nép, - - U - U U U - U - - Feledni tudta, birta ez időt, U - U - U - U U U - Hogy szive, az, inkább mért nem szakadt szét, - U U U - - - - U - - Mert harczban a halál nemesb, dicsőbb! - - U U U - U - U - De most ott mélyen, a kipusztulásban? U - - - U U U - U - - Szakadj meg lelkem, halni hogy ne lássam! U - - - - - U - U - U Hol vagy vihar? Adj lángot ostorodnak, - - U U - - U - U - - S sujtsd el fölötte, bár igaz fiad! - - U - U - U - U- Lángszavaid talán még hatni fognak, - U U- U - - - U - U És benne az önérzet fölriad - - U U U - - - U- S föllép a tettek diszes szinpadára - - U - - U - - U - U És a világ ismét ragyogni látja. - U U - - - U - U - U Hol vagy vihar, gazok korbácsolója - - U - U - - - U - U S feltüzelő népek jogérzetét? - U U - - - U - U - Jöttöd jelét e szörnyü csend mutatja - - U - U - U - U - U S egy új világ majd műved szellemét. U - U - - - - - U - Jőj hát, deritsd ránk a menny tiszta napját, - - U - - U - - U - - Hadd légyen az egész földön szabadság! - - U U U - - - U - -
| A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
A
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|