Már nem fáj más, - - - - Csak az fáj mindíg jobban, U - - - - - - Hogy égő sebeim U - - U UU Olyan világtól-idegen sebek, U - U - - U U - U U És a szívem más szenvedők szívével - U - - - - U - - - - Nem egy ütemre dobban. U U U - U - - Már nem fáj más, - - - - Csak az fáj mindíg jobban, U - - - - - - Hogy önmagamba lassan visszanőttem. U - U - U - - - U - - Betokozódtam, elszigetelődtem. U U U - U - U U U - - Mint a temetkező selyembogár: - U U - U - U - U - Magam a selymeimbe beleszőttem. U U U - U- U U U - U Szeretnék egyszer lepke lenni még. U - - - - - U - U - Öröm mézét, búbánat harmatát U - - - - - - - U - Az arany élet-réten vinni szét. U U U - - - - - U - Leszállani minden virágkehelybe, U - U U - - U - U - U S megtapintni a virágok szívét. - U - U U U - - - - Szeretnék egyszer hivő, hevülő, U - - - - U - U U - Lengő, lebegő lepke lenni még. - - U U - - U - U -
| A
B
C
D
E
B
A
B
F
F
G
F
| 4
7
6
10
11
7
4
7
11
11
10
11
| | A
B
A
C
A
D
A
| 10
10
10
11
10
10
10
| | | |
| Alliteráció Alliteráció Alliteráció
|