Reményik Sándor Már nem fáj más... című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Már nem fáj más,
 -   -   -   -   
Csak az fáj mindíg jobban,
  U  -   -   -  -   -  -   
Hogy égő sebeim
 U   - -  U UU 
Olyan világtól-idegen sebek,
U  -   U -  -  U U -   U U  
És a szívem más szenvedők szívével
-  U   - -   -    -  U -    - - -  
Nem egy ütemre dobban.
 U  U   U -  U  -  -   
Már nem fáj más,
 -   -   -   -   
Csak az fáj mindíg jobban,
  U  -   -   -  -   -  -   
Hogy önmagamba lassan visszanőttem.
 U   -  U -  U  -  -   -   U -  -   
Betokozódtam, elszigetelődtem.
 U U U -  U   -   U U U -  -   
Mint a temetkező selyembogár:
 -   U  U -  U -  U  -  U -    
Magam a selymeimbe beleszőttem.
 U U  U  -   U-  U  U U  -  U   

  
Szeretnék egyszer lepke lenni még.
  U -  -  -    -   -  U  -  U  -  
Öröm mézét, búbánat harmatát
U -   - -    - - -   -  U - 
Az arany élet-réten vinni szét.
U  U U   - -   - -   -  U   -   
Leszállani minden virágkehelybe,
 U  -  U U  -  -   U -  U -   U  
S megtapintni a virágok szívét.
   -  U -   U U  U - -    - -   
Szeretnék egyszer hivő, hevülő,
  U -  -  -    -   U -   U U -  
Lengő, lebegő lepke lenni még.
 -  -   U U -  -  U  -  U  -  
A

B

C

D

E

B

A

B

F

F

G

F

 4

7

6

10

11

7

4

7

11

11

10

11

A

B

A

C

A

D

A

 10

10

10

11

10

10

10









Alliteráció



























Alliteráció

Alliteráció