Odvas falak mély árnyéka verdes, - - U - - - - U - U omladozások erdeje zúg: - U U - U - U U - dől, ami szép, ami jó, ami kedves - - U U - U U - U U - U ami hazug. U U U U Marad a nyirkos, átkos sötétség, U U U - U - - U - - marad a csalán, marad a gaz: U U U U - U U U - mind, ami rombol, mind, ami megver - - U U - - - U U - U ami igaz. U U U U És már a vakság fényét feledtem; - - U - - - - U - - látlak, ó, látlak: meddő Shiráz! - U - - - - - U - Már csak az arcom, a vén, az ijesztő, - U U - U U - U U - - ha megbabonáz. U - U U - Pillám bezárul: nézem az arcom. - - U - - - U U - - Nem kell tükör se, csak befelé: - - U - U - U U - s látok egy embert, ki mindent meglátott - U U - - U - - - - - errefelé és elfeledé - U U - - - U U - és eltemeté. Ó, eltemeté! - - U U - - - U U -
| A
B
A
B
| 10
9
11
4
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
4
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
11
5
| ^ Félrím
| A
B
C
B
B
| 10
9
11
9
10
| | | |
|
|