Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 34 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. október 12.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reményik Sándor

Régi verseim nyomán

Néptelen esti utcán ballagok,
Zsonganak bennem régi dallamok.
Nézem a tornyokat, tetőket,
Ezek látták születni őket.
Hallották lelkem titkos szárnyverését,
Lendülőfélben feléd, égi Szépség.
Az alkotás ős-kohójába láttak
Egyszer e csukottszemű esti házak.
Mit látnak most? Vigasztalan borút,
Hámor-tüzek helyett hámor-hamut.
Régi dalaim nyomán ballagok,
Zsonganak, zsonganak a dallamok.
Már nem tudom: enyémek, nem enyémek,
Nem tudom: magamat, vagy mást idézek.
Csak új dal nem kél a régi nyomán,
S ha kél, mint ez itt, olyan halovány.

1925

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ