Sirások rabja
Szeretném, ha nem szeretnének.
Rokon, barát s a vérem vére
Nem féltene, s magamat érne
Bosszújával átok és vétek.
Szeretném, hogyha gyülölnének.
Kegyetlen kedves, gőgös ara
Hogy soha meg ne bocsátana,
Mig vétkezem és amig élek.
Volnék dacos, erős, magányos.
Magamnak számolnék magamról,
Én mindig vesztő s mindig pártos.
S jaj... hogyha meredekre hágok,
- Zuhanni is gyönyör magasról! -
Elhúznak aggódó sirások...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!