Fut a vonat, és alszik a leány,
U U U U - - U U U-
A függönytelen fülke ablakán
U - - U - - U - U -
Bántón besüt, betolakszik a nap, -
- - U - U U - U U U
Egy férfi kezében keménykalap, -
- - U U - - U - U U
A virág-arcot ahogy védve rejti:
U U - - U U - - U - U
Ez az örök lovagi mozdulat.
U U U - U U U - U -
Közbe kinéz, tűnik az őszi táj,
- U U - - U U - U -
És vándorolnak gondolatai,
- - U - - - U U UU
De karja, lankadatlan férfi-karja
U - U - U - - - U - U
Nem rest a nap-ellenzőt tartani.
- - U U - - - - U U
Nézem - és áthat a meleg s a fény.
- U - - U U U - U -
Ma tiszta, töretlen tükör vagyok,
U - U U - - U - U -
Nem borzolnak idegen viharok,
- - - U U U - U U -
Sugárzik bennem e halk tünemény.
U - - - U U - U U -
| 10
10
10
10
11
10
10
10
11
10
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|