Ha a végzet rendelte, hogy soha
U U - - - - U - U U
Már egymáséi úgyis nem leszünk.
- - - -U - - - U -
Nincsen más hátra, mint a végbucsú,
- - - - U - U - U -
Aztán mindent, mindent felejtenünk.
- - - - - - U - U -
Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk,
- - U U - - U - U -
S örökre már lezárva ajtaja?
U - U - U - U - U U
Bukott angyalnak is, hogy nem feledt.
U - - - U - - - U -
A kárhozat sorsában az vala.
U - U - - - U - U U
Ládd, a világ naptára oly rövid,
- U U - - - U - U -
Három nap az örökhüségi szó,
- - U U U - U - U -
S egy ember bukta, csak míg újiság,
U - - - U - - - U -
Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó.
- - - - U - U - U -
Óh, a világtól majd tanulsz te is,
- U U - - - U - U -
Jó annak, aki tud felejteni,
- - U U U - U - U U
Kevés öröm az, amit elveszít,
U - U U U U U - U -
És mennyivel kevesbek könnyei.
- - U - U - - - UU
Én is tanullak majd felejteni,
- - U - - - U - U U
S tanúlom végig teljes éltemen,
U - - - - - U - U -
Míg síratatlan puszta sír alatt
- - U - - - U - U -
Tán megtudom, mit kell felejtenem.
- - U - - - U - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 10
10
10
10
| | A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|