Midőn orcáink ragyogni fájnak
U - - -- U - U - -
S szégyeljük már önnön-sugarunk:
- - - - - - U U -
Jönnek a vén orcátlanok.
- U U - - - U U
Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.
- U U - - - U U - U
Szegény, kicsi, megvadított ember,
U - U U - U - - - U
Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,
- U - - - - U U -
Milyen nagyon szomoru lény
U - U - U U U -
Evvel a bús szívvel, félelemmel.
- U U - - - - U - U
Hogy irigylem az ifju merőket,
U U - U U - U U - U
A győzelem víg gyermekeit
U - U - - - U U-
Kiknek gáncsot ily ellen ád,
- - - U U - U -
Fiaimat, az új verselőket.
UUU U U - - U - U
Föl, föl, fiuk, hóditóan szállnak
- - U- - U -- - U
A ti bátor, új dalaitok.
U U - U - U UU -
Ti már ne is üzenjetek
U - U U U - U -
Szegény, öreg Költőcske Mihálynak.
U - U - - - U U - U
| A
B
C
A
| 10
9
8
10
| | A
B
C
A
| 10
9
8
10
| | A
B
C
A
| 10
9
8
10
| | A
B
C
A
| 10
9
8
10
| | | |
|
Alliteráció
|