Némaság
Itt ülsz, mikéntha másvilági élet
Lakója volnál, búsan, csöndesen.
Fehér kezed forró kezembe
Csak félve habozón veszem.
Amit oly vágyva vágytam elsusogni,
Elhal a vallomás is ajkamon -
És hallgatag szép ajkad beszédét
Varázs alatt csak némán hallgatom.
De nem sajnállak elveszett rímek, ti,
Miket az úton elrebegtem én -
Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk
Édes beszéde - legszebb költemény.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
2017. június 14. 11:22 |
Nagyon szép vers, egy városból származunk, bár még az ő korában nem voltak egyesítve az egyes részek. :)