Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
U - - - - - - U U -
De közben búsan lekönyököl,
U - - - - U U U -
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.
- - U U - - - U U U
Olykor utálom, néha szeretem:
- U U - - - U U U U
Ennyi emberséges bánatot
- U - - - - - U -
Nem adott volna más fajta nekem.
U U - - U - - U U U
Van-e célja és nagy akarata,
U U - U - U U U U U
Hoz-e valamit, ami övé,
U U U U U U U U -
Ami magyar, ami igaz maga?
U U U U U U U - U U
Van-e nagy, ős küzdésünknek neve,
U U U - - - - - U U
Vagy elvérezünk névtelenül,
U - - U - - U U -
Mint a kóbor tigrisek serege?
- U - - - U - U U U
Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
U U U - - U - U U -
Nyugtalanít: példája vagyok:
- U U - - - U U -
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.
U - U - - - - - U -
Pimasz, szép arcot talál a Halál
U - - - - U - U U -
S szeretőnkért rejtjük a bánatunk,
U U - - - U U - U -
Szeretőnkért, ki a tilosba jár.
U U - - U U U - U -
| A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
9
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|