Hón szeretlek képzelet leánya,
- U - - - U - U- U
Bár valód miként a` ködlepel -
- U - U - - - U -
Sovárgó szememnek éjjelében
U - - U - U - U - -
Láthatatlan fényben úszik el.
- U - - - U - U U
Elmerengek égi arczaidnak
- U - U - U - U- -
Túlvilágon kölcsönzött haván,
- U - - - - - U -
`S üdv folyik felém szép rózsaajkid
- U - U - - - U- U
Ezüsthabként ömlengő szaván.
U - - - - - - U -
Néha fennlebegsz a` fellegárban,
- U - U - - - U - -
Majd alant virágos partokon, -
- U - U - - - U U
Elfeledve játszodol közöttünk:
- U - U - U - U - -
Hogy e` föld egeddel nem rokon.
U - - U - - - U U
Nem kívánom istenült szerelmed
- - - U - U - U - U
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
- U -- - U - U -
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
- U - - - - - U - U
Úgy sincsen teremtve földi szép.
- - - U - U - U -
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
- U - U - U - U - -
Mint a` néma hóld az éj felett,
- - - U - U - U -
Látom istenarczid mind őrökre
- U - U - - - - - U
Míg csak bennem él a` képzelet.
- - - U - - - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
11
9
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
9
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
9
10
9
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 10
10
10
10
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|