Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
U - U U U - U - U - U - U - -
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
U U U - U - U - - U - - U - U
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
U - U - - - - - U - - U - U U U - U
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
- - - - - - - - U U - - - - U - U
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
U U U U U - - - - U - U - U - U
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
U - U U - - U - - - U - U - U - U
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
U U - U - - - - U - U U - - - - U U -
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
U - U - U - - U - U - - - - - U U
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
- - - - U - - - - U - U - - - U -
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
U - - U - - U - U - - U U - U - U -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
U - -U U - U - - - U U - U- U - -
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
- - U U U - U - - - - U U - - U - U
| A
A
| 15
15
| ^ Bokorrím
| A
A
| 18
17
| ^ Bokorrím
| A
A
| 16
17
| ^ Bokorrím
| A
A
| 19
17
| ^ Bokorrím
| A
A
| 17
18
| ^ Bokorrím
| A
A
| 18
18
| ^ Bokorrím
| | |
|
|