Lennék bár csillag, égi boltra tűzve,
- - - - U - U - U - U
S epedve néznék onnan, nő, le rád,
U - U - - - - - U -
Lennék bár fergeteg, zokogva űzve
- - - - U - U - U - U
Zárt ablakodnál a vad éjszakát!
- - U - - U U - U -
Lennék virág bár lakva a mezőket,
- - U - - - U U U - U
És gyönge lépted ott hervasztna le,
- - U - U - - - U U
Csak véle élni és meghalni érted
- - U - U - - - U - U
Engedne engem a sorsnak kegye!
- - U - U U - - U U
És mégis - inkább, mint csillagszemekkel
- - U - - - - - U - -
Virulni lássam másnak bájidat,
U - U - - - - - U -
Míg mint vihar sirok tépett kebellel,
- - U - U - - - U - -
Te másban leljed boldogságodat,
U - - - - - - - U U
És mint mezők virágát, észrevétlen
- - U - U - - - U - -
Mosolygó arccal ölj, tapodj agyon, -
U - - - U - U - U -
Kebledtől messze, megfagyott reményben
- - - - U - U - U - -
Legyek kopár szirt, és körül vadon!
U - U - - - U - U U
Csak egyetlen tudat lengjen felettem,
U U - - U - - - U - -
Hogy lelked, hölgy, felém, felém eped,
- - - - U - U - U -
Hogy nélkülem Istennek édenében
- - U U - - U - U - U
Is észrevennél egy üres helyet!
U - U - - U U - U U
| A
B
A
C
| 11
10
11
10
| | A
B
C
D
| 11
10
11
10
| | A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
10
11
10
| ^ Keresztrím
| A
A
B
A
| 11
10
11
10
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
Alliteráció
|