Pap Endre

Egy leánynak

Nem mondom, hogy ne álmodjál,
Tudom, hogy az nem rajtad áll:
Dalt a fülmilének,
Lombot a tavasznak,
Ifjuságnak álmot,
Az istenek adnak

Hogy ne ébredj, nem kívánom,
Bármily édes volt az álom:
A nap is elszunnyad,
De virad reggele;
A leány álmának
Lejár az ideje.

Nem kérem, hogy ne csalódjál,
Csalódnod kell, ha álmodál:
Mind azok, kik élnek,
Meg a kik megholtak,
A kereszt alatt is
Mindnyájan csalódtak.

Nem kivánom, mi nem lehet,
Álmodol olyat eleget:
Szép szemed drága szem,
Kedve isteneknek;
De a világrendből
Azért ki nem vesznek.

Szeress, álmodj, ébredj is fel,
Csalódj is, mert csalódni kell:
Én csak azt kivánom:
Hosszú legyen álmod,
Ébredésed késő,
S kicsiny csalódásod.