Ó, nem voltam türelmes szenvedő. - - - - U - - - U - Testem a szenvedéshez nem szokott. - U U - U - - - U - Az élet nem edzett, csak puhított. U - - U U - - U - - S hogy megjelent a keserű pohár, - - U - U U U - U - S felém libegett titokzatosan, U - U U - U - U U - Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál: - - - - - - - UU - Megragadtam vadul a poharat - U - - U U U U U - S falhoz vágtam. Ezer darabra ment. - - - U U - U - U - De rögtön csorbítatlan megjelent. U - - - - - - - U - S szólt másodszor is a sötét pohár: - - - U U U U - U - Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál. - - U - - U - UU - És igazság ez: szenvednek sokan, - U U - - - - - U - S a Te részed még mindíg hátra van. U U - - - - - - U - S most kiiszod, ha akarod, ha nem. - UU - U U U - U U Dühöngve vágtam közbe: nem! U - U - - - U - Nem sóhajtok: "Múljék el, ha lehet" - - - - - - - - U U - S fölvetettem daccal a fejemet. - U - - - U U U U - Nagyot reccsent a csend - U - - - U - S a makacs pohár újra falnak ment. U U - U - - U - - - Ezer darabra ment. U - U - U - De jaj, mert harmadszor is megjelent. U - - - - U - - U - S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan, - - - - - U - - U U Enyém, sajátom e sötét pohár - U - U - U U U - U - És ki kell ürítenem poharam. - U - U - U - U U U Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan, U - - U - - U - U - U A karom kinyílt félig-akaratlan, U U - U - - U U U - - S felmérve csillagszabta sorsomat, - - U - - - U - U - Fogtam s lassan fenékig ürítettem - - - - U - U U - - U A poharat. U U U U
| A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
C
D
E
E
| 10
10
10
10
10
10
| | A
B
C
C
D
| 10
10
10
10
10
| | A
A
A
B
B
B
| 8
10
10
6
10
6
| | A
B
C
B
B
B
D
A
B
| 10
10
10
10
11
11
10
11
4
| | | |
| Alliteráció
|