Homályból villantam, fekete mélyből, hol félelmetes
U - - - - - U U U - - - - - U -
nyugvással rémlik az éjszaka és minden önmagába tér.
- - - - U U - U U - - U - U - U -
A pergő emberzuhatagban csontodúmba gyúrom a világot
U - - - - U U - - - U - U - U U U - U
és velőmből: duzzadt, óriási rügyből új világok
- U - - - - - U- U - - - U - -
bimbóznak, szinek és új gyümölcsök virúlnak gazdagon.
- - - U U - - U - - U - - - U -
Mégis egyedül ődöngök föld és ég között s az emberek között.
- U U U U - - - - - - U - U - U - U -
Az élet örök vándorlásában örök búcsúzás az életem,
U - U U - - - - - U U - - - - U - U -
mert messze tünedeznek, változnak körülöttem a dolgok,
- - U U U - - - - - U U - U U - -
mert minden elrohan tőlem, hogy ne lássam soha többé,
- - U - U - - - - U - - U U - -
amit örökké érezni szeretnék és szeretni jó.
U U U - - - - U U - - - U - U -
Sírni szeretnék, csöndes, zuhogó sírással,
- U U - - - - U U - - - U
idő sodrában, lázasan sodródó világ közepén
U - - - - - U - - - - U - U U -
sírni szeretnék mint tépett mezőkre a csillagos éj.
- U U - - - - - U - U U - U U -
Hová fakultak, süppedtek sötétség mögé
U - U - - - - - U - - U -
én régi arcaim és nevetésem ezüstje micsoda kóbor
- - U - UU - U U - U U - U U U U - -
csillagzatok felé bukik mint nagy ezüstsirály?
- - U - U - U - - U U - U -
Hol változik, hanyatlik, micsoda húmuszba heverész már
- - U - U - - U U U - - U U U - -
sok belém szóródott ösmerős, régi arc és életük
- U - - - - - U - - U - - - U U
(sziklás hegyekben halovány köd, nyári hó)
- - U - - U U - - - U -
meddig kisért, dereng föl homlokom mögött
- - U - U - - - U - U -
Hiába merítem szemeim idegen szemek kútjaiba:
U- U U - - U UU U U - U - - UU U
az arccsont fekete gödreiből ódon rémület sikolt!
U - - U U U - UU - - - - U - U -
Hiába fúrom tükrös szemeim az égbe, hasztalan
U- U - - - - U UU U - U - U -
tűzök fejembe csavargó üstököst és csillámló napot
- - U - U U - - - U - - - - - U U
(mint gombostűre szurkált lepkét, bogarat):
- - - - U - - - - U U U
az ég üregéből szomorú sorsomat tükrözi arcomba a hold!
U - U U - - U U - - U - - U U - - U U -
Tudom: ma még a távol fényét olvasom, földben lapozgatok,
U - U - U - - - - - U - - - U - U U
ágyúktól reng rajtam a horizont mint roppant pléhdarab,
- - - - - U U U U - - - - - U -
fennszóval kiáltom város pusztulását és áll a dáridó
- - - U- - - - - U - - - - U - U -
és holnap már fölöttem húzódnak mennybolt sírhalma alá
- - - - U - - - - - - - - - U U -
a forgatott földek és maró gyökerekbe sodor a talajvíz.
U - U - - U - U - U U - U U U U U - -
Napra dobálom kezeim és tudom hogy lehullnak.
- U U - - U UU - U - - U - -
Színekre villantom szemeim és tudom, hogy lecsukódnak.
- - U - - - U UU - U - - U U - U
Elmúlás kloroform illata rontja csókjaim s halál
- - - U U - - U U - U - U- U -
zörrent rám rozsdás levelet a riadó rügyekből.
- - - - - U U U U UU - U - -
Most már úgy vagyok, hogy egyre íjedtebben figyelem,
- - - U - U - U - - - - U U -
nézem magamat mint valami furcsa, messzi tájakról jött idegent.
- - U U - - U U U - U - U - - - - U U -
Nézem magamat és egyre mélyebbre szántja én csúfos végzetem
- - U U U - - U - - U - U - - - - U U
arcomba az idő és egyre súlyosabbak csontjaim.
- - U U U - - - U - U - - - UU
Egész valómban reszketek, fejemre hull a hó
U - U - - - U - U - U - U -
és kacagni szeretnék rettentő kínomban,
- U - U U - - - - - - - -
kacagni szeretnék rettentő kínomban mint az őrült,
U - U U - - - - - - - - - U - -
mert látom: idő sodrában, lázasan sodródó világ közepén
- - U U - - - - - U - - - - U - U U -
felém közelít már az Óriási Talp és rámtapos
U - U U - - U - U- U - - - U -
mint didergő parázsra a porban.
- U - - U - U U - U
| 16
17
19
16
16
19
19
17
16
16
13
16
16
13
19
14
17
16
12
12
18
17
16
17
12
20
18
16
18
17
19
15
17
16
15
15
20
19
16
14
13
16
19
16
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|