I
U
Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél -
- - - - - U U U - U - -
Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!
U U U - - - U - U - - -
Nyomorúvá gyötre százados rabságod,
U U - - - U - U - - - -
Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.
- U - - - U U U U - - U
Láncaid lehulltak s im azontúl soká
- U- U - - U U - - U -
Félve lépdel lábad, amikép megszoká.
- U - - - U U U - - U -
Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,
- U - U - - U U - - - U
S még mindig szemedben börtönödnek éje.
- - - U - - - U - U - U
Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, - benned
UU - U- - - - - U - U
Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.
U U - U - - - - U - - U
És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,
- U - - - U - U - U - U
Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.
- - - U - - U U - - - U
Megesett, - ha nem is, amit érdemeltél, -
U U - U U U U U - U - -
Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.
U U - - - - - U - - - -
II
UU
Avagy a történet nincsen-e megirva,
U U U - - - - U U U - U
És nem emlékeznél régi napjaidra?
- U - - - - - U - U- U
Elfeledted volna multad annyi hősét, -
- U - - - U - U - U - -
Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség?
- U - U - - - - - U - -
Elfeledted volna - hiszen nem volt régen -
- U - - - U U - - - - U
A vergődő sast az oroszlány körmében?
U - - - - U U - - - - U
És hogy akinek most lába szennyét nyalod,
- U U U - - - U - - U -
Fejét ingatá az óriásnak karod?
U - - U - U - U- - U U
Fájdalom s gyalázat? igen, elfeledted,
- U - U - U U U - U - U
Az idők hulláma összecsap feletted:
U U - - - U - U - U - U
A történet elhagy s lapjain tenéked
U - - U - - - U- U - -
Nem szentel jövőre egy betű emléket.
- - - U - U - U - - - -
Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen
- UU - - U - U U - - -
Nagysága beárnyaz törpe lételedben:
- - U U- - - U - U - U
Ah, e dönthetetlen sziklái a multnak
U U - U - - - -U U - U
Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!
- U - U - - - - - U - U
Szív valál a multban, mely szünetlen vertél,
- U - U - - - U - - - -
A szent szabadságért lángoló szív, Erdély:
U - U - - - - U - - - -
Mikor zsibbadás ült minden külső tagon,
U - - U - - - - - - U -
Te valál az, aki lüktettél szabadon.
U U - U U U - - - U U -
Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb;
- U - - - - - U - U - -
Tehetetlenségnek szolgasága néz rád:
U U - - - - - U - U - -
Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni,
- U - - - - - - - U - U
Megtanulta már, hogy - nem bírsz szabad lenni!
- U - U - - - - U - - U
| A
| 1
| | A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
A
| 12
12
| ^ Bokorrím
| A
| 2
| | A
A
B
B
C
C
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
A
A
C
C
| 12
12
12
12
12
12
12
12
| | A
A
B
B
C
C
D
D
| 12
12
12
12
12
12
12
12
| ^ Páros rím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|