Szerző
Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond

író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja

1879. június 29. — 1942. szeptember 5.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1390 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. március 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Móricz Zsigmond

Nyulapó aranylakodalma

Zúg az erdő, a haraszt,
Nyulapó ért öt tavaszt.
Medve, farkas, róka komák
Nem tettek benne lakomát.
Ihajna,
Most áll arany lakodalma.

Haj tulipán, tulipán!
Jó nyulapó dalol ám!
Barna prücsök hegedűl,
De ő táncol legelül.
Hop, hop, hop,
Be kedvemre mulatok.

Hej szamóca, hej kökény,
Csak egyet restellök én,
Farkas, medve, róka úr
Haragusznak botorúl.
Rucaca,
Híjjátok a lagziba.

Galagonya de veres,
Csörgő szarka de szemes,
Biz a biztatást se vár,
Vendégekért repül már.
Ohohó!
Bánja is már nyulapó.

Ördögszekér a lelke,
Hát ezeket mi lelte.
A nyul sereg nyullá vált,
De még kötélnek sem állt,
Hajaha,
Baj esett a lagziba.

Szarka szól a fedelen,
A ki vendég megjelen.
Medve, farkas, róka urak,
Köszöntik nyulapó urat.
Recece,
A mienk a szerencse.

Karalábé, káposzta,
Ejha be sovány koszt a'.
Hát pecsenye? fékom adta!
Füvel tart-é itt a gazda,
Brombrombrom,
Éhes hassal haragszom.

Szemesnek áll a világ;
Róka koma közbe vág:
Nyulapó nem hagylak én!
Jó gazdának látlak én!
Hehehe,
Hisz van itt nyulpecsenye!

A ki okos, ért a szóból.
Pecsenye lett nyulapóból.
Ugy bekapták egy-kettőre,
Nem maradt meg egy szál szőre.
Igy biz ám,
S ép az aranylakomán.

Móricz Zsigmond aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!