Ösvényes dombi fű, bádog a napban, nyár van körültem.
- - - - U - - U U - - - - U - -
Tátogok én is, mint aki ébred: hová kerültem?
- U U - - - U U - - U - U - U
Nem visz a nagyvíz? Iszaphajam, kövülő szemem nem veri híd?
- U U - - U - U - U U - U - - U U -
A napbeli színekért tanuskodom s hallom az élet kis jeleit.
U - U U - U - U - U - - U U - - - U UU
Már túl a tárgyakon s a köznapon s az ünnepen és örömön,
- - U - U - U - U - U - U U - U U -
remegő szerveimen a fulladást, égést dörömbölöm.
U U - - UU U U - U - - - U - U U
Már csak szelid füveken, pázsitokon s kútaknál állok testtelenül
- - U - U U - - U U - - - - - - - U U -
már csak a föld s az itthoni ég lássa a férfit, míg estje leül.
- U U - U - U U - - U U - - - - U UU
Talán elfelejtettem meghalni, kiterülni, ülni sötétbe,
U - - U - - - - - U U U - U - U U - U
elmegyek megkeresem, miért él a férfi (halnia kellett) s mi volt a vétke?
- U - - U U - U- - U - U - UU - - U - U - U
Mi volt a vétke? Mi volt a vétke? Mi volt a vétke? Sötétbe vessék!
U - U - U U - U - U U - U - U U - U - -
Élni akart a tiszta szivével, meg kell büntessék!
- U U - U - U U - - - - - - -
| A
A
| 16
15
| ^ Bokorrím
| A
B
| 18
20
| | A
A
| 18
17
| ^ Bokorrím
| A
A
| 20
19
| ^ Bokorrím
| A
A
| 19
23
| ^ Bokorrím
| A
A
| 20
15
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
|