Szerző
Salamon Ernő

Salamon Ernő

költő és újságíró

1912. május 15. — 1943. február 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 447 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Salamon Ernő

Kesergő

Mint a szájban a lyukas fog,
eltengődöm, hogyha hagytok,
el én, valahogy!

Lusta csorda sarkán járok,
megrikat por, megbánt árok
és megtúr a bot.

Mint ablakba rakott gyertya,
olyan puhára kevert a
kevés kereset.

Fuvó mellem erejének
dühöt okádnak a vének
s ifju vétkesek!

Pinceszagu tömegházban,
egyedül fetrengek lázban,
árván hagytatok,

én se telet, én se sarat,
én se nyarat, napsugarat,
már nem láthatok!

Már az én nevem: utolsó,
nem törik el, hej, a korsó,
pedig sok vizet

mert ki másnak. Csak cselédnek
hínak gazdáim, mig élnek
és meg nem fizet

semmiféle hatalmasság!
Nékem nem terem igazság,
társam, felesem!

Lekaszálta más a búzát,
piros keserűség húz át
szegény telkemen!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom