Szerző
Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István

csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 750 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Zajzoni Rab István

Azt gondoljátok tán...

Azt gondoljátok tán, hogy lelkem
Posvány, melyből a képzelem
Lüdérc gyanánt emelkedik föl
S pihen szalmás házfödelen?

Atyámfiai, lelkem a nap,
És ennek miljom sugara
Az én képzelmem, egy szép világ
Az ő mulhatatlan alkata.

Gyávák, ne tréfáljatok vele,
Mert kiszáritja agyatok,
Ha megalázza magát s mulat
Csak rövid percig rajtatok.

Elbujjatok palotátokba,
Heverjetek, mig fenn ragyog,
S ha lepihen, szát forgácsira -
A csillagokra tátsatok.

S midőn haragszik s a tengernek
Fölszijja sötét illatát,
Az istenekkel háborut kezd,
És dörögteti ágyuját:

Essetek bűnbánón a földre,
Nehogy olyan lövést tegyen,
A melyre por leszen a szirt is
A legkeményebb bérceken.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom