Somlyó Zoltán Az ember összehúzza jól magát!... című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Sokat lát, aki negyven évet élt.
 U -   -   U U  -   U  - U  -    
Most már feladhatok minden reményt.
 -    -   U -  U -   -  -   U -     
Halálos baj már az a régi lob...
 U - -   -   -  U  U  - U  -     
Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb.
 U -  U  -    -     -   -    U U  -    

 
A rosszra most már berendezkedem.
U  -    U  -    -   U -  -  U U  
A régi megszokott rend ez nekem.
U  - U  -   U -    -   -   U U  
Az élő rossz, mely esik, havazik
U  - -  -      U   U -    U U -  
tavasztul télig, téltül tavaszig...
 U -   -   - -    -  -   U U  U     

 
Esőköpeny-é vagy télikabát:
U - U U   -  -    - U U -   
az ember összehúzza jól magát,
U  -  U  -   U -  U  -   U -   
hogy minél kisebb és szürkébb legyen,
 -    U -   U -   -    -  -    U  -   
mikor végzete útjain megyen.
 U -   -  U U -  U-   U  U   

 
A bánatnak, mely mindig célt kutat,
U  - -  -    -    -  -   -    U U  
így legalább mind kisebb célt mutat.
-    U U -    -    U -    -    U -   
S az éjben, amely végleg ráborult,
  U  -  U   U -    -  -   - U -    
vér nélkül ússza meg a háborut...
 -   -  U  -   U  U  U  - U U     

  
Mert ő már se nem úr, se szolga itt.
 -   -  -   U  U  -    U   -  U -    
Csak önmagának teszi dolgait.
  U  -  U - -   U  U  -  U-   
S ha egy nap megbicsakolja magát,
   U -    -   -  U  U -  U  U -  
egyetlen szót se szól száz éven át...
U  -  -    -   U   -    -  - U  -    
A

A

B

C

 10

10

10

10

A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
A

A

B

B

 10

10

10

10

^ Páros rím
















Alliteráció























Alliteráció





Alliteráció