Peterdi István

Lefekvés előtti beszéd

Mért sirsz pajtás, te neked nincs világod s nem vagy néki.
Mért sirsz pajtás, csak szemet hunysz és mondod: nem vagyok.
Mért sirsz pajtás, asszonyruha szagát is könnyű kiirtni, tépni,
Csak egyszer gondolsz rá nagyon, hogy beborit: ha akarom én mindent elhagyok.
Mikor neked nincs rokonod, s idegen házak látnak vendégül s véletlen szobák.
Mikor úgy jársz, mint aki idetévedt, s csak rajtad áll, hogy mikor még tovább.
Mikor olyan külön vagy, olyan egy a millió közt, mely ezer kapcsolással alkot egyet.
Ne sirj pajtás, ne sirasd magad mégis s az életet, mely nincsen
Téged semmi se tart, ha zuhanni akarsz, minden zuhanni enged.