Szerző

Bányai Kornél

költő

1897. augusztus 26. — 1934. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 843 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2015. január 8.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bányai Kornél

Univerzalizmus

Zengő sinek ívelnek homlokunkba
és új váltók gurítnak új utat.
Világok szörnyű titkán győz a munka,
az agyvelő mélységekben kutat.
Tegnap kenyérért víttunk régi harcot,
vakok voltunk s ma hajnalok vagyunk.
Homályból nem törnek reánk kudarcok -
világokat ölel kemény karunk.
Új, óriási ember jár a Földön,
szivárvány reszket izmos vállain.
Szemét szemétbe nem tiporja börtön,
büszkén tekint, forgó világain.
Kezéből lázas mozgások, remények,
örömzsoltáros, tüzesős szavak
pendülnek rombadöntött végtelennek
s a csillagok lábához omlanak.
Ki látott ennyi új energiákat?
Ki sejtett ennyi láncravert erőt?
Mi tegnap álom volt, valóra támad,
együtt örülnek városok, mezők.
Nagy szépségét láthatjuk az erőnek
csillagmezőkön, emberarcokon.
Ember máglyái csillagokba nőnek,
nem hull szemünkre többé hó, korom.
Elomlik messze, kékpalástú távol,
ember göröngyén lázadás lobog,
s világok napban táncoló porából
harmóniát hoznak vashomlokok.

Bányai Kornél aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!