Bányai Kornél Fák a garamparton című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Meglestem mind a fákat: 
 -  -  -   -   U  - U   
elátkozott emberek ők!
U -  U -   -  U U  -  
Egyhelyben, sorsuk bánva
-   -   -    -  -   -  U
állnak s izgatott remegő
-   -    -  U -    U U - 
levelekkel üzennek,
 U U -  U  U -  -   
susognak, nyögnek valami
 U -  -     -  -   U U U 
mély titkot, amit csak ők
 -    -  U   U -    U  -  
tudnak s nehéz kimondani.
 -  -     U -   U -  U U  

  
Part mentén fűbe dőlve
 -    -  -   - U  -  U
áztatják búsan betegen
-  -  -   - -   U U -  
sajgó lábukat a torz
 -  -  - U U  U  -   
füzek, derekuk gyötrelem
 U -    U U -    -  U -  
csavarja, mintha koldusok
  U -  U   -   U  -  U -  
volnának, aszott öregek,
 -  - U   U  -   U U U  
akik mozdulatlanul
U -   -  U -  U U 
ülnek mozgó vizek felett.
-  -   -  -  U -   U -    

 
Odébb villámverte szil
U -    -  -  -  U   -  
teng majdnem koronátlanul.
 -    -   -   U U -  U U  
Az ég haragja tönkre
U  -   U -  U  -   U 
verte s most talpig gyászba
 -  -    -    -  -    -   U 
Csillogó hasát a Nap
  -  U -  U -  U  -  
tüzével hasztalan veri,
 U - -   -   U -   U U  
pap ő, kit - lombos hitét
 U  -   -     -  -   U -  
vesztvén - elhagytak hívei.
 -    -    -  -   -   - UU  

 
Egyedül ring a mélyben,
U  U -   -   U  -   U  
egymást karmoló bokrokon
-   -    -  U -  -  U -  
rázza lombját a nyárfa,
 -  U  -   -  U   -  U  
mint egy folyton zengő torony.
 -   -    -   -   -  -  U -    
Mint egy címeres nagyúr
 -   -    - U -   U  -  
mindig mást tesz, amit beszél
 -  -   -    U    U -   U  -  
s mindenkit megelőzve
   -  -  -   U U -  U 
hajlong, amerre fú a szél.
 -  -    U -  U  - U   -   

 
Ösztövér sötét fenyvek
-   U -   U -   -   U 
állnak fent a hegyoldalon,
-   -   -   U  U  -  U -   
zúgó gyűlésnek nézem
 - -   - -  -   - U 
őket, kiket egy hatalom
- -    U U  -    U U -  
tart össze s lábujjhegyen
 -   -   -    - -   U  -  
hallgatnak, míg az ég ivén
 -   -  -    -  U  -  U -  
fénybenálló szónokuk:
 -   U -  -   - U U   
a Nap egy szebb jövőt igér.
U  U  -     -    U -  U -   

  
Különös korban élek,
 U U -   -  U  - U  
az emberek mint néma fák
U  -  U -   -    - U  -  
vesznek körül s jól hallom
 -   -   U -     -   -  U 
a láncolt lélek sóhaját,
U  -  -    - -   - U -  
az embert, aki fásult
U  -  -    U U  - -   
kedvvel folyton egyhelyben áll
 -   -   -   U  -   -   U  -   
s így várja, hogy leüsse
  -    -  U   -    U-  U 
s porig alázza a halál.
   U U  U -  U U  U -  
A

B

A

B

C

D

E

D

 7

8

7

8

7

8

7

8

A

B

C

B

D

B

E

B

 7

8

7

8

8

8

7

8

A

B

C

D

E

A

F

A

 7

8

7

7

7

8

7

8

A

B

C

B

D

E

F

E

 7

8

7

8

7

8

7

8

A

B

C

B

A

D

E

D

 7

8

7

8

7

8

7

8

A

B

C

B

D

E

F

B

 7

8

7

8

7

8

7

8



Alliteráció

















Alliteráció













































Alliteráció























Alliteráció





Alliteráció