Nem igaz halott az, aki föltámad.
U U - U - U U U - - U
Egy sóhajtást még küldök teutánad!
- - - - - - - UU - U
Zokogva szállok ki a csöndes, sárga,
U - U - - U U - - - U
múlandó ősznek hervadó tavára.
- - - - - - U - U - U
S vitorláját a sárga leveleknek
U - - - U - U U U - -
megduzzasztom a fényével nevednek.
- - - U U - - - U - U
Az éji csönddel játszik a tó fodra.
U - U - - - U U - - U
Egy felleg száll le drága alakodra.
- - - - - - U U U - U
S a mélabúsan fénylő holdvilágnál
U - U - - - - - U - -
a mélybe hull az égből egy virágszál...
U - U - U - - - U - -
...Az emléked, az megmarad, te kedves!
U - - U - - U - U - -
Tanúm a két szemem, mely mindég nedves;
U - U - U - - - - - U
hűs hajnalon és langyos este, későn. -
- - U U - - U - U - -
Aranypor csillog az elfáradt vésőn...
U - - - U U - - - - -
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| | |
|
|