A gyötrelmes hétköznap-élet
U - - - - - U - -
nem nézi: állat-é vagy ember...
- - U - U - U - U
Igát kovácsol a fénybül is
U - U - U U - U -
s a csalánt virágként kínálja...
U U - U - - - - U
Nem kíméli a szem szent tükrét,
- - - U U - - - -
beléröhög ördögi daccal.
U - U U - U U - U
A szívből is lábat csinál,
U - - - - - U -
hogy önmagunk elől is fussunk...
U - U - U - - - -
Így szaladunk, mint a majom,
- U U - - U U -
négylábon, s búnk fájára mászunk...
- - - - - - U - -
S néha, mint őserdei vad,
- U - - - UU U
alázott fogunk csattogtatjuk.
U - - U - - - - -
Test: közönségesség vagyunk!
- U - - - - U -
Mert ránkparancsolta az élet!
- - U - - U U - U
...de a lélek néha azért
U U - - - U U -
mégis kicsap lángként belőlünk.
- - U - - - U - -
Éj hull a mély dzsungel fölé,
- - U - - - U -
a majom ott lóg a kenyérfán
U U U - - U U - -
és a bozót fölött a hold
- U U - U - U -
ezüsttányért kínál elébe...
U - - - - - U - U
Torkán valami furcsa hang
- - U U U - U -
énekszerűen ömlik széjjel
- - U -U - - - -
s a hold ezüsttányérjáról
U - U - - - - -
a majom lakmározni kezd el...
U U - - - - U - U
| 9
9
9
9
9
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
8
9
|
|