Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 540 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ölvedi László

A hársfák alatt

Keleti szemem forró parázsát
Hideg arcokba hullatom.
Körülöttem, zúg, kereng az élet,
Zsibongó, lármás ősvadon.

Elhoztam a messzi Nyugatra
Örökös nagy idegenségem;
Testvérektől kaptam örökbe
Szomorú szép ereklyeképen.

S mégis, mégis jártam már erre,
Oly ismerős nekem itt minden;
Hidak, terek, büszke paloták
S a ragyogó "Unter den Linden“.

És egyszerre fülembe zümmög
Szapora hangja régi regének;
Harsan a kürt és felrobognak
Hajrás, dacos magyar legények.

Dobognak a mokány paripák,
Perdül a dob, pattog a nóta.
Nem is hallott soha, soha sem
Ez a város ilyet, — azóta...

Erre járt bús kisértő lelkem
Hadik óbester seregével...
És szememben újra tűz lobog,
Úgy mint akkor, valaha, régen.

Berlin, 1923.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom