Szerző
Vörösmarty Mihály

Vörösmarty Mihály

magyar költő, író, ügyvéd, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja

1800. december 1. — 1855. november 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 898 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Vörösmarty Mihály

Calibán a festető

1

Mint urat és szolgát egyiránt beköp a csunya légyfi,
Úgy te határ nélkül fösteted emberidet.
Engem is, oh gyávát! le tudál festetni, s azóta
Képem, a kárhozatos máz, hazajárva ijeszt.

2

Festettél, most majd én foglak festeni: ülj meg.
Érdemet is tettél, s a munka kölcsön esik.
Itt szemed, itt orrod, füleid, két barna vitorlák.
Itt szád, mint barlang tátogat, és tüzet ád,
S gyomrodban forr a rágalmak mérge; de ím itt
Szarvad is, ördög vagy Turkai; én szaladok.

1829.

Vörösmarty Mihály aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!