Ki látta már a pesti hintót,
U - U - U - U - -
és benn a hölgyet, a kacsintót
- - U - U U U - -
a pesti uccán szállani?
U - U - - - U U
Mint fáradt szívet, mit befonnak
- - - - - - U - -
panaszokból szőtt pókhálónak
U U - - - - - - -
reszkető, finom szálai...
- U - U - - UU
Felé nem nézned lehetetlen;
U - - - - U U - U
a szíved, ez a tehetetlen
U - U U U U U - U
úgy megsajnálja őt, szegényt:
- - - - U - U -
a pesti hintót s pesti hölgyet,
U - U - - - U - U
amint szelik az esti völgyet,
U - U U U - U - -
szívet keresve s új regényt...
- - U - U - U -
És az eszedbe jutnak mások:
- U U - U - - - -
párisi fényes ekvipázsok
- U U - U - U - U
a Bois de Boulogne füvén;
U U- U UU - U U -
s - amely szívedet búba fojtja -
U - - U - - U - U
a pétervári csengős trojka
U - - - U - - - U
s lámpájában a könnyü fény...
- - - U U - U -
Uccasarkon állva riadtan,
- U - U - U U- U
agyonhajszoltan, kiapadtan,
U - - - - UU - -
mint országúton régi kút -
- - - - - - U -
ó, hintók, hölgyek: vége, vége!
- - - - - - U - U
Mindnyájunk édes szép regénye
- - - - - - U - U
a ködös messzeségbe fut...
U U - - U - U U
| A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
10
9
9
8
| | A
A
B
C
C
B
| 9
9
8
9
9
8
| | | |
|
Alliteráció
|