Kelt levelem...
- U U U
A gőgős, a tiszta értelem álarca
U - - U - U - U U - - U
vértelen,
- U -
mert hazug az ajkon minden gondolat,
- U U U - - - - - U -
mely szívkapcsot tár,
- - - - -
ha nem érzelmi ár
U U - - U -
sodorja felszínre a zúgó szavakat...
U - U - - U U - - U U -
Hazug a tagadása a kéjnek,
U U U U U - U U - U
amelynek
U - -
lázrózsája egyszer arcodon égett.
- - - U - U - U U - -
Nem igaz, ha mondod: tévedtem,
U U - U - - - - -
mikor véled szerelmet vétettem.
U - - - U - - - - -
Nem igaz, hogy kinőtted magadból a szívet
U U - - U - - U - - U - U
és a hitet,
- U U -
nem igaz, hogy senkivé lehet, ki volt
U U - - - U - U - U -
mindened,
- U -
ha egy napig, ha óráig, ha percig,
U - U - U - -- U - -
ha csak amíg elhangzott e szó:
U U U - - - - U -
szeretlek,
U - -
már nem lehetsz többé
- - U - - -
eretnek,
U - -
tagadója a pillanatnak, ami adott
U U - U U - U - U U U U -
és vett,
- -
a pillanatnak, amely pásztortűzként
U - U - U U - - - - -
hevített,
U - -
furulyás kedved hangját, ha egyszer
U U - - - - - U - -
fénnyel takarta be.
- - U - U U
Kolduló, didergő szívedre, ha egyszer
- U - U - - - - U U - -
ráhullott a jóság,
- - - U - -
nem törheti lelkedről soha le
- - U U - - - U U U
lelkem sugarát -
- - U U -
semmi új valóság.
- U - U - -
Tavasz? Nyár? Ősz? Tél?
U - - - -
Tévedtél:
- - -
csak küszöb ez, kedves, és nem Cél.
- U U - - U - - -
Hol állsz meg virágért, gyümölcsért,
U - - U - - U - -
ki bánná, hisz te sem bánod!
U - - - U - - -
Mert szín és illat oly sok van mindenütt,
- - - - U - - - - U -
és te mindenkor akarod, várod...
- U - - U U U - - -
De amit keresel, azt az Egyet,
U U - U U U - U U -
poéta nem bírja keretbe venni,
U- U - - U U - U - U
és napokba vagy évszakokba
- U - U U - U - U
belefonni.
U U - U
Valamit keresünk, valakit várunk
U U - U U - U U - - -
tavaszban csakúgy, mint nyárban
U - - U - - - U
a magunk és más életek mindenik
U U - - - - U - - U -
szakába.
U - U
Mohón harapsz a húsos almába,
U - U - U - U - - U
de megdézsmáltad a csókpiros
U - - - U U - U -
cseresznyét,
U - -
a szőlőt is megtépáztad, minek tagadni
U - - - - - - - U - U - U
a venyigét?
U U U -
Izgatja ínyed minden íz: aszalt körte vad leve,
- - U - - - U - U - - U - U U
és a létnek minden érett
- U - - - U - -
meg éretlen gyümölcse.
U - - - U - U
Kell, kell ez neked, tudom,
- - - U - U -
csömör és mámor kísér az utadon,
U U - - - - - U U U -
mert egyre adsz, és egyre kapni vágyol,
- - U - - - U - U - U
és csak úgy kapsz, hogyha elfogadsz,
- U - - - U - U -
hogyha minden adottságot
- U - U U - - -
lelkedre fogadsz.
- - U U -
Hazudsz, hazudsz, amikor megtagadsz
U - U - U U - - U -
télen gyöngyvirágot, és ibolya nyílásakor
- - - U - U - U U U - - U -
ha tagadod, hogy az őszi erdő
U U U - U U - U - -
teneked pompázott.
U U - - - -
Hazug, erőtlen, csalfa szósugár
U U U - - - U - U -
nem olthat ott, ahol a
U - U - U U U
szent varázs
- U -
hamuja alatt örök a parázs:
U U U U - U U U U -
a költői elem
U - -U U U
a végtelen, a korlátlan, időtlen
U - U U U - - U U - -
Szerelem.
U U U
Ezzel lezárom levelem:
- - U - - U U U
Gergely Boriska.
- - U - U
| A
| 4
| | A
B
C
D
D
A
E
B
E
B
B
F
F
G
B
H
I
B
J
B
K
E
L
F
B
M
B
D
M
N
D
| 12
3
11
5
6
12
10
3
11
9
10
13
4
11
3
11
9
3
6
3
13
2
11
3
10
6
12
6
10
5
6
| | A
A
A
A
B
C
B
D
E
F
E
G
H
E
H
H
I
J
K
J
D
L
M
N
O
B
F
B
F
P
O
Q
B
R
F
S
S
D
M
D
D
| 5
3
9
9
8
11
10
10
11
9
4
11
8
11
3
10
9
3
13
4
15
8
7
7
11
11
9
8
5
10
14
10
6
10
7
3
10
6
11
3
8
| | A
| 5
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|