Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 557 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

Reménydal

Föl, föl ifjak, vígalomra,
Míg virít a rózsakor,
Míg derengö arczainkon
Nem honolhat a szomor!

Még most vígon integetve
Leng előttünk a remény,
A remény e játszi, csalfa,
De vigasztó égi lény.

Rózsafűzér hónyakában,
Rózsabímbó fürtein;
Mert tavassza hervadatlan,
S rózsa nyílik útain.

Földi gondot, bajt feledve
Víg kobozzal játszadoz,
S majd mosolyra, majd könyűkre
Enyelegve ragadoz.

Lányka ő, és bút örömmel
Váltogatva osztogat;
De körében bánat és kéj
Égiek közé ragad.

Félre, félre zord komorság!
Vígalomra int a lant;
Míg mosoly, köny élvet ad, föl!
Majd komolygunk — ott alant.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom