Tégedet, aki velem nyájas zsengékre kifejlő
- U U U U U - - - - - U U - -
Korban együtt buzgál járni az ősi nyomon,
- U U - - - - U U - U U -
Tégedet, Udvardim, feledékeny csendbe merűlni
- U U - - - U U - - - U U - U
Hagyjalak, a hűség szép neve, puszta - hiú?
- U U U - - - U U - U U-
Kiskori távolesés örökön nem szünteti a szív
- U U - U U - U U - - - U U U -
Forró érzeteit, csak kis homályba veti,
- - - U U- - - U - U U U
Melyből a tartós emlék életre kifejti,
- - U - - - - - - U U - U
Mint hüves harmati csepp a ligetek füveit.
- U - - U U - U U U - U UU
Elválánk, - im félbeszakadt az előbbi barátság
- - - - - U U - U U - U U - -
S a haladékony idő bontakozásba vetett.
U U U - U U - - U U - U U -
Mert bátor levelink hírt vinni tudának, azokban
- - - U U - - - U U - U U - -
Csak szűk és száraz dolgok akadnak elő.
- - - - - - U U - U U -
S bár hű közlőnk is, félénken járnak előnkbe,
- - - - - - - - - U U - U
Mint kiket a kicsapás durva gyanúja szorít.
- U U U U U - - U U - U U -
Miskám! A vak eset minket tova szóra, s azóta
- - U U U - - - U U - U U - U
Sorsodat a rossz hír kétesen adja elő:
- U U U - - - U U - U U -
Mondják, (ha csak ugyan méltók hitelemre) hogy elszórt
- - U U U - - - U U - U U - -
Gyenge reményidtől a könyörűltlen erő:
- U U - - - U U U - U U -
S a fenn végzetnek szava tilt most téged előbbi
U - - - - U U - - - U U - U
Pályádon buzgó szivvel eredni, - ne félj.
- - - - - - U U - U U -
Ám a puszta vidék megnyugtat nyájas ölében,
- U - U U - - - - - U U - -
Hol majd múlt bajidon kedves örömre fakadsz,
- - - U U - - U U - U U -
Mint ki kemény sebbel megrakva csatának helyéről
- U U - - - - - U U - - U - -
Megmaradott éltét szép nyugalomba teszi.
- U U - - - - U U - U U U
Vagy mint vésztől ment révész, ki öbölbe hevervén
- - - - - - - U U - U U - -
A hullámló zajt biztosan hallja, s örűl.
U - - - - - U - - U U -
Így, ha megállapodol, megvethetd csended helyében
- U U - U U - - - - - - U - U
A váras zajait s annak ezernyi dühét.
U - - U U- - U U - U U -
Béke magány kísér ottan, s nem dúlja szivednek
- U U - - - - - - - U U - U
Érzésit csapodár módon az álnok erő.
- - - U U - - U U - U U -
A tavasz erdőkön gyönyörödve ujítja virányit,
U U U - - - U U - U U - U U - -
Hol gyors habjaikat csermelyek öntik alá.
- - - UU - - U U - U U -
A szentes berkek lakosik zenegésit ajánlák
U - - - - U U - U U - U U - -
Kényednek, suhogó lombok hüs árnyaikat.
- - - U U - - - U - UU -
Hogyha sütő meleget a nyár ránk hozza, Te láthatsz
- U U - U U U U - - - U U - -
Sárga kalászokkal habzani víg teleket.
- U U - - - - U U - U U -
Míg mi henyén pihegünk a rest gőz s porba, Te addig
- U U - U U - U - - - U U - U
A hűs róna között andalodásba merűlsz
U - - U U - - U U - U U -
S jegyzed az elmultak tűkrében előbbi ügyednek
- U U - - - - - U U - U U - -
Szánatlan bajait, s a haladékony időt,
- - - U U- U U U - U U -
Mely egyesűlésünk tárgyának régi tanúja,
U U U - - - - - - - U U - U
S a nem várt jeleket tünteti mostan elő.
U - - U U - - U U - U U -
Változik ez mindég, s vele változik emberi pályánk,
- U U - - - U U - U U - U U - -
Egy kivesző támaszt Léte helyébe ezert.
- U U - - - - U U - U U -
S mint a Fölsőbbek szabják, úgy semmibe dőlnek
- U - - - - - - - U U - U
A voltak, s kiderűl, ami homályba nyögött.
U - - U U - U U U - U U -
Héj! mi is álmunkból fölocsódva Hazánkkal elégszünk,
- U U - - - U U - U U - U U - -
Mely szűk volt ezelőtt, füstbe kel, ami hiú!
- - - U U - - U U U U U-
Hajdani képzésink komor üszke világtalan áll most
- U U - - - U U - U U - U U - -
A nem csalfa Való mostani fénye előtt.
U - - U U - - U U - U U -
| 15
13
15
13
16
13
13
14
15
14
15
12
13
14
15
13
15
13
14
12
14
13
15
13
14
12
15
13
14
13
16
13
15
13
15
13
15
13
15
13
14
13
16
13
13
13
16
13
16
13
|
Pentameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Hexameter
Pentameter
Hexameter
Hexameter
Pentameter
Pentameter
Pentameter
Hexameter
Alliteráció
Hexameter
Pentameter
Hexameter
Hexameter
|