Szerző
Dukai Takách Judit

Dukai Takách Judit

elhíresült nevén Malvina, magyar költőnő

1795. augusztus 9. — 1836. április 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 982 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. december 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Dukai Takách Judit

Bárány Boldizsárnak

Ki az, ki koszorút fona hajfürtömre
S ékes lantján zengé el kicsiny nevemet?
Midőn gyászt vont a bú édes örömömre,
S barátném halmánál hullatám könnyemet?

Megújult a ciprus, amelyet ültettem
Zsófinak bús gyásszal födött sírhantjára;
Leomlott a fátyol, amelyet kötöttem
Bús Melpomenémnek kesergő lantjára.

Könnyeim résztvevő barátra találtak,
Olvastam, - olvastam repkedő sorait,
Gyászos ültetményim jázminokká váltak,
S üdvözlik barátném hidegült porait.

Nem gondoltam, mikor lelkemnek fájdalmán
Kiöntém sűrűen ömlő panaszimat,
Hogy a hullámzó kék Balaton táján,
Felfogja egy érző szív bús hangjaimat.

Te, akinek dalja édesbben ömledez,
Te nyitod meg nékem az érdem templomát?
S ott adsz helyet, hol a szép Castál csörgedez,
Hogy lássam a bölcsek tündöklő homlokát?!

Megyek, noha lantom nem bír oly erővel,
Hogy megrendíthetné az Olimp szikláit,
Felfüggesztem tehát s reszkető örömmel
Szedem néktek Pamassz virító rózsáit.

De későn érek már hazánk oltárához,
Elzengni barátom! jeles érdemidet;
Messzire elható szent sugár gyuladoz
Tenéked s ott látom fényleni nevedet.

Ne szórd hát érdemlett koszorúd előmbe,
Melyet Apoll' maga tűzött hajfonatodra,
Inkább én is kötök együgyű berkembe'
Mezei virágot jól pengő lantodra.

1815.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!