Szerző
Somlyó Zoltán

Somlyó Zoltán

születési nevén Schwartz Zoltán, költő, újságíró és műfordító

1882. június 22. — 1937. január 7.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 514 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 28.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Somlyó Zoltán

Amennyi kint...

Amennyi kínt mi átszenvedtünk, ketten...
Ó, édesem, nézd, milyen gyönge lettem!

Amennyi átkot már egymásnak küldtünk,
míg ily halálosan összekerültünk!

Ó, mennyi rosszat tud az ember hinni,
ha méz helyett könnyet kell néki inni!

Ó, mennyi rosszat, sok feketeséget;
kormos liliomról gonosz meséket.

S hogy lép az átok ki a hetyke szájon,
hogy kedvesünk szívére sujtva, szálljon.

És várjuk, hogy az alázatba esve
szétnyilt szivét elküldi majd egy estve.

Ó, esték, esték, szörnyű, szörnyű esték!
A sötétségtek nincs leírni festék.

És nincsen száj, amely azt eldalolja,
hogy búg a szív, sötét sarokba dobva.

És nincs a toll, amely leírni tudná,
hogy lesz a szív szolgábul újra úrrá.

És büszke úrból mint lesz újra szolga,
ki dudorászva jár, mert jól megy dolga...

A mi szerelmünk éltető betegség.
Földnek forgása, égi végzetesség.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom