Jupiter hítt minden állatot elébe,
U U - - - U - U U U - U
Melyet táplál a föld tágas kebelébe,
U - - - U - - - U U - U
Igérvén, hogy a ki okosan kér tőle,
U - - U U U U U - - - U
Nem fog visszatérni üresen előle.
- - - U - U U U U U - U
Elő áll elsőben s felkiált a majom:
U - - - - - - U- U U -
Nekem nagy Jupiter nincsen semmi bajom;
U - - U U - - - - U U -
Szám, szemem és orrom, olyan van mint másnak,
- U U - - U U - - - - -
Nincsen semmi helye nálam a sírásnak.
- - - U U U - U U - - U
Ábrázatom semmit nem vethet szememre,
- - U - - - - - - U - U
Nem volt még panaszom semmi tetememre.
- - - U U - - U U U - U
Hiszem, medve bátyám nem fog így felelni;
U - - U - - - U - U - U
Ocsmányabbat nála, mert nem lehet lelni,
- - - - - U - - U - - U
Talán mikor szegényt formálni kezdették,
U - U - U - - - U - - -
A sok munka között félbe felejtették.
U - - U U - - U U - - -
Tudom, hogy formáját soha nem véteti,
U - - - - - U U - - U U
Ha esze lesz, magát ő le nem festeti.
U U U - U - - U - - U U
A medve elő áll, s nem panaszkodik;
U - U U - - - U - U -
Sőt szép formájában majd felfuvalkodik.
- - - - - - - - U - U -
Mikor teremtésid, Jupiter, számlálom,
U - U - - - U U - - - -
Magamat közöttük legszebbnek találom.
U U - U - - - - - U - U
Illő becsületet adok minden nemnek;
- - U U U U U - - - - -
De az egy elefánt nem tetszik szememnek.
U U U U U - - - - U - -
Nem hiszem hasonlót, hogy lásson magához,
- U - U - - - - - U - U
Adni kellene még sokat a farkához,
- U - U U - U U U - - U
Elkéne két fontot venni a füléből,
- - U - - - - U U U - -
Így talán valami lenne még testéből.
- U - U U U - U - - - -
Rútul hányták össze szegényt vasvillával,
- - - - - U U - - - - -
Hogy megelégedjék, nem hiszem, magával.
- U U - - - - U - U - U
Az elefánt eljött s panaszra a száját
U U U - - - U - U U - -
Meg nem nyitá, inkább dicséré formáját.
- - U - - - U - - - - -
Szörnyű nagyságáért szólta a cethalat,
- - - - -- - U U - U -
Hozzá képest, úgymond, nem vagyok egy falat.
- - - - - - - U U - U -
Sokkal jobb lenne ő halomnak vagy hegynek;
- - - - U - U - - - - -
Mintsem az állatok közűl lenni egynek.
- U U - U - U - - U - U
A hangya is eljött s nem mutatta mérgét,
U - U U - - - U - U - -
Kicsinynek találta az egy búza férgét.
U - - U - U U - - U - -
Ez mondá, hogy nála még kisebbek mások,
- - - - - U - U - - - U
A kikhez képest ők megannyi Atlások,
U - - - - - U - U - - -
De az ember végre olyan bolondul szólt,
U U - - - U U - U - - -
Hogy majd minden állat nevettében megholt.
- - - U - - U - - - - -
Nagy Jupiter - mond egy - szép az én termetem;
- U U - - - - U - - U -
De a János orrát szüntelen nevetem.
U U - U - - - U - U U -
Péter szomszédomnak olyan nagy a szája,
- - - - - U U - U U - U
Mint egy vámkerekű-kalap karimája.
- - - U U - U - U U - U
Mit nem kén mondanom az István lábáról,
- - - - U U U - - - - -
Vagy a Kató komám felpúpzott hátáról,
U U U - U - - - - - - -
Kedvére szapulni már elkezdé Borkát,
- - U U - U - - - - - -
A mikor Jupiter bedugta a torkát.
U U - U U - U - U U - -
Minden állat úgymond, ki maga nemével
- U - U - - U U U U - -
Megelégszik; szabad, menjen el békével.
U U - - U - - U - - - -
Két rút bőr tarisznyát ada az emberre,
- - - U - - U U U - - U
Ő volt legbolondabb, ő volt méltó erre.
- - - U - - - - - - - U
Egyiket megtömte maga sok bűnével,
U U - - - U U U - - - U
A másikat pedig mások vétségével.
U - U - U - - - - - - U
Az elsőt enyvezte neki a mellére,
U - - - - U U U U - - U
Másikat szegezte háta közepére;
- U - U - U - U U U - U
Így mikor egyebek hibáit neveti;
- U U U U - U -- U U U
Irva vagynak hátán maga itéleti.
- U - - - - U U U - U U
Minden ember hiúz a mások bűnébe`,
- U - - U- U - - - - -
De nem szeret nyúlni a maga keblébe.
U - U - - U U U U - - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
G
G
F
F
H
H
I
I
E
E
I
I
J
J
D
D
K
K
L
L
E
E
M
M
I
I
N
N
E
E
D
D
I
I
O
O
A
A
E
E
A
A
A
A
F
F
P
A
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
13
12
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|