A nyakunkon dölyfös Macbeth ül.
U U - - - - - - -
Csókolnunk kell palástja szélét
- - - - U - U - -
És jaj annak, ki ellenszegül.
- U - - U - - U U
Magunk hoztuk ide a fertőt.
U - - U U U U - -
Ajkunk immár panaszra nyitni
- - - - U - U - U
Jogunk sincsen, meg se tehetnők.
U - - - - U U - -
Rontás útján mind együtt jártunk,
- - - - - U - - -
Együtt hagytuk nőni a penészt.
U - - - - U U U -
Fekete volt az aratásunk.
U U U - U U U - -
Ám csak azért is: lobogó hittel
- U U - - U U - - U
Idézem, kérem az élőt, holtat:
U - - - U U - - - U
A Háthamégis álmát ne vidd el!
U - U - U - - U - U
Ez ma minden templomunk, papunk,
- U - - - U - U -
Szélmalomharc, duhaj tetterő:
- U - - U - - U -
E szent Talán mi magunk vagyunk.
U - U - U U - U -
Fogunk élni tavaszra kelve;
U - - U U - U - U
Szeretném, ha hitem harangja
U - - U U - U - U
Bekongatná bus lelketekbe:
U - - - - - U - U
Macbeth trónján csupán addig úr,
- - - - U - - U -
Mig mozdulatlan Birnam erdeje
- - U - - - U - U U
S a száraz ág zöldbe nem borul...
U - U - - U - U U
Vihar jőjjön, ádáz, kesergő,
U - - U - - U - -
Ami férges, söpörje, zuzza —
U U - - U - U - -
S megmozdul a birnami erdő.
- - U U - U U - -
| A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
A
| 9
9
9
| | A
B
C
| 9
10
9
| | A
B
A
| 9
11
9
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|