Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 531 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 24.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ölvedi László

Macbeth

A nyakunkon dölyfös Macbeth ül.
Csókolnunk kell palástja szélét
És jaj annak, ki ellenszegül.

Magunk hoztuk ide a fertőt.
Ajkunk immár panaszra nyitni
Jogunk sincsen, meg se tehetnők.

Rontás útján mind együtt jártunk,
Együtt hagytuk nőni a penészt.
Fekete volt az aratásunk.

Ám csak azért is: lobogó hittel
Idézem, kérem az élőt, holtat:
A Háthamégis álmát ne vidd el!

Ez ma minden templomunk, papunk,
Szélmalomharc, duhaj tetterő:
E szent Talán mi magunk vagyunk.

Fogunk élni tavaszra kelve;
Szeretném, ha hitem harangja
Bekongatná bus lelketekbe:

Macbeth trónján csupán addig úr,
Mig mozdulatlan Birnam erdeje
S a száraz ág zöldbe nem borul...

Vihar jőjjön, ádáz, kesergő,
Ami férges, söpörje, zuzza —
S megmozdul a birnami erdő.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom