Szerző
Garay János

Garay János

magyar költő, író és újságíró

1812. október 10. — 1853. november 5.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 889 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 27.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Garay János

Őzike

Volt énnekem egykor egy őzikém,
Legelve találtam az éren;
Még most is örűlök a mint felém
Simúla szegényke szelíden.

Ő volt örömöm nekem egyedül,
Csak ő maga kedves előttem,
És síma nyakára szerelmemül
Egy kék szalagot kötöttem.

Mezőre legelni kivittem őt,
Itatni kivittem az érre,
S az ér is örült, ha ivá vizét,
A rét csalogatta füvére.

"Halld, ifjú, birtokos úr vagyok!"
S kincsével az úr kinálgat.
"Nem, kincses ur, arra nem áhitok:
Kincs nékem e kellemes állat."

Drágán aranyozva, de gőggel is,
A czifra királyfi belépett:
"Halld, pénzt is adok, fiu, földet is!"
"Hagyd nékem az őzfit, a szépet."

Utána kökényszemü lány jöve,
Vigadni, mulatni az érre,
"Mily kellemes állat ez őzike!"
S leszögzi szemét a mezőre.

"Vidd, angyal, oh vidd el az őzikét;
Nem kérve is a te sajátod!"
S a lány oda nyújtja piczin kezét:
"Örökre, örökre barátod!"

Garay János aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!