Szentiváni Mihály

A napszámos

Én vagyok egy árva gyerek,
Napszám után éldegelek,
Kézi munka a jószágom,
Két tenyerem a jobbágyom,
S széles e föld a honyom.

Nincsen marhám, sem cselédem,
Rozs-kenyér az eledelem,
Napsütött víz az italom,
Kopasz föld a derekalom,
S a szállásom zöld halom.

Jó emberim elhagyának,
Boldogabbhoz, fordulának;
Benned biztam édes babám;
Te is csak félvállról nézsz rám;
Gazdagabbra vágyol ám!

Ejh! de mire a sok vagyon?
Ép kezem, ép lábom vagyon,
S a ki nem fél a munkától
Napnyugotig támadattól
Meg tud élni mindenhol!

Arany nem olt szomjat, ehet,
A gazdag még koldus lehet;
Dé szárazon és tengeren
Bizonyos az én kenyerem,
Eltart a két tenyerem:

Szeress engem szép rózsaszál!
De híven, ne ingadozzál;
Mert szívem csak hívet szeret,
S ha gazdag kell — isten veled!
Majd megismersz engemet!