Somlyó Zoltán Rubinstein 34. opusához című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Bocsásd meg nékem, hogy ily messze tartok,
 U  -    -   - -    U   -    -   U  -  -   
hol nincsen út és el kell tűnni már.
 -   -   U  -  -  -   -    -  U  -   
Hol ködbe vesznek mindenütt a partok
 -   -  U  -   -   -  U -   U  -  -  
s a láb alatt a múlt, e gyatra sár,
  U  -  U -   U  -    U   -  U  -   
szemembe csapkod, mint egy gyászi kendő:
  U -  U   -  -    -   -     -  U  -  -  
a múlt van csak és nem lesz már jövendő!
U  -    -    U  -   -   -    -   U -  -  

  
Bocsásd meg nékem, hogy az élet elvitt
 U  -    -   - -    U   U  - U  -  -   
s vad tájakon bolyongtam, jégmezőn,
   -   - U -   U  -   -    -  U -   
hol a boldogság rámöltötte nyelvit
 U  U  -  -  -   - -  -  U   -  -  
s a hold naponta, mintegy vérezőn,
  U  -    U -  U   -  -    - U -   
vélem siratta mindazt, ami oly bús
 - -   U -  U  -  -    U U -    -  
s amit nem lát, csak a költő s a koldús.
  U -   -   -     U  U  -  -   U  -  -   

  
Hogy úgy születtem, mint egy herceg, gőggel,
 U   -     U -  -    -   -    -  -    -  -   
szatincsipkével övezték fejem.
  U -   -  - U  U -  -   U U  
És ölelkeznem kelle sok ripőkkel
-  U -  -  -   -  U  -   U -  U 
és megosztanom vélük fekhelyem,
-   U -   U -   - -   -  U  U  
amelyre búsan, szégyenkezve járok,
U -   U  - -     -  -  -  U  - -   
mint vackukra a megvénhedt betyárok.
 -    -  -  U U  -  -  -    U  - U   

  
Hogy alkudoznom kelle, mint a kalmár
 U   -  U -  -   -  U   -   U  -  - 
és elfeküdnöm, mint a céda nő.
-  -  U -  -    -   U  - U  -  
Hogy üzlet lett az ajkamon a dal már,
 U   -  -   -   U  -  U U  U  -   -   
melyből a fény, a hő már eltünő,
 -   -  U  -    U  -  -  -  U -  
hogy szívemmel már annyit tisztelegtem,
 -     - -  -   -  -   -   -   U -  -   
hogy önmagam se tartom tiszteletben...
 U   -  U -   U  -  -   -   U -  U     

  
Mit is kívánnék tőled: gyönge gyermek!
 U  -   - -  -   - -     -  U   -  U  
És mi az, amit néked adhatok!
-   U U   U -   - U  -  U -   
Téged fehér utak messzi sepernek,
 - -   U -  U -   -   U  U -  U  
én csak a feketén maradhatok.
-    U  U  U U -   U -  U -   
Paraszt mérte királyi útam hosszát;
 U -     -  U  U -  U - -   -   -   
bús sakkjáték a szerelmem tehozzád.
 -   -   - -  U   U -  -   U -  -   

  
Lehettem volna embered!... Hiába!...
 U -  -   -  U -  U -       U- U    
A költőd lettem, mindent vádolón.
U  -  -   -  -    -  -    - U -  
A királynak is megreszket a lába,
U  U -   U  -   -  -   U  U  - U  
ha földrengésben felborul a trón.
 U  -   -  -  -   -  U U  -   -   
Bocsásd meg nékem, hogy ma alkonypírban,
 U  -    -   - -    -    U -  -   -  -   
panaszra nyílt szivem s e verset írtam...
 U -   U   -     U -    U  -  U  -  U    
A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11

A

B

A

B

C

C

 11

10

11

10

11

11