Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 740 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

A kor fia

Ki volt olly boldog ifju,
Mint egykor én?
Mosolyga száz alakban
Rám a remény

Bírám a lányt, ki szebb, mint
Est hajnala;
S tükrözve szűz lelkében
A menny vala.

Hazámban egy dicső új
Kor tünt elő,
Oh mennyi szép jövővel
Kecsegtető!

A vénhedett világrész,
Melly bűnsulya
Miatt elvesztve látszék,
Megifjula.

Egy oriási-népen
Maroknyi hős
Győzelmet nyert, a szent ügy
Által erős.

De, hajh, a hősek honja
Ma sírhalom;
Legyőzte részvetlenség,
S vad hatalom.

Gyökérben megromolva
Az ó világ,
Veszélyes hang a jobb elv,
Vagy kábaság.

Hazám leglelkesebjei
Elhűltenek,
S a hű fiak lesújtva
Tiltott nevek.

Más nyerte életemnek
El angyalát;
Mert hölgyet üldözöttnek
Ki kába ád?

Elveszve mindenem, mi
Szent volt nekem;
Csak egy nem: imádásod
Nagy érdekem!

Éretted a gyalázat,
A veszteség
Csak édes; édesebb, mint
Gaz nyereség.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!