Szerző
Ölvedi László

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1146 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 17.

Megosztás

Címkék

Ölvedi László

A testvéreknek

Testvéreim, kemény kevesek,
Akik még bízó hittel összetartunk,
Akárhová röpít az idő,
Ne feledjétek, mit akartunk.

Hol tűzzé lobbant minden csöppnyi vérünk,
Haza gyökérzik minden idegünk.
Magyar barázdák televénye
Termő élet, napsugár nekünk.

Rengő vetés, orgonavirág,
Édesanya sírján a haraszt,
Könny a szemben, mosoly az arcon:
Örök erő, mely itthon maraszt.

Higyjétek el, újra tavasz jár,
Csodavirágos, lombos a lelkünk.
Ugró örömmel kiáltjuk szerte,
Amit tegnap gondolni se mertünk.

Az indulót ma mi doboljuk,
Fáklyásai forró tavasznak.
A szitkosok arcunkba vágnak,
Örömére falka ravasznak.

Élő fáklyák vagyunk az éjben,
Mi elégünk egyszer, meglehet;
Tüzes pernyénk messze, messze száll,
S lehullani — talál majd helyet.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!