Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 489 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. november 8.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ölvedi László

Bálványt faragtam

Bálványképet sokszor faragtam
Keménynyakú kevély magamnak.
S pogány maradtam.

Lekopik a máz és cicoma;
Bolond hitem rongyos köntöse
Nem lesz új soha.

Ócska, füstös már az olaj is...
Miért égettem szentkép előtt,
Amikor hamis?

Büvös lámpám pislogó kanóc;
Ami lobbot vet benne, csupa
Hitvány, gyatra kóc.

Amit véstem, pár szürke szobor,
Lélektelen, lomha, bús agyag,
Hideg és komor.

Gondoltam, bennem ég a szikra,
Örök tüze a Végtelennek;
Enyém a titka.

Be hiszem most, be látom százszor,
Hogy suta mind, bármit alkottam
Egyszer vagy másszor.

Gőgös vérem hiába lázad,
Dőlt bálványok oltárára lép
A szent alázat.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom