Vihar
Vihar keletkezett
Fenn Ázsia egén,
Nyugat felé tolult
Villámos fellegén.
Ural kőhomlokán
Dörögve szálla át,
Fenékig forgatá
A hullámzó Dunát.
Leszálla völgyibe,
Onnan nyugat-kelet,
Éjszakra s délre szórt
Ezernyi mennykövet.
A négy folyam közé
Befészkelé magát,
Egész föld hallhatá
Döbörgő lángzaját.
Súlyos villámait
Onnan küldötte szét,
Sok nemzet rettegé
Vértől piros tüzét.
Bércen kettős kereszt
Sötétes éjeken,
Gyakorta föltünék
A villám fényiben.
Az éjszinű vihar
Tavaszfelhő leve,
Fejér szegélyiről
Az ég mosolyga le.
De benne nem vala
Többé villámerő,
Amely dörgésivei
Rettenti, győzni jő.
Piros villámival
Lesújtá önmagát,
A múlt egére szállt,
Ott zúgta tűzszavát.
S bár régen átröpült
A négy folyam egén,
Még most is feldübörg
A múlt kor látkörén.
Miként az átvonult
Villámos förgeteg,
Mely még távolban is
Megvillan, fölremeg.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!