Szabó Endre

Téli vers

Adtál, uram, telet,
Milyen nem volt régen,
Hej, de nagy köszönet
Nincsen benne éppen;
Mintha te is csak a
Nagy urakat néznéd,
Kik könnyen vehetnek
Meleget is pénzért.

Adtál, uram, telet,
Van mostmár elég hó,
Patakon és folyón
Van kemény jég-békó;
Amennyi jeget most
Mindenfelé törnek,
Fele se kell majd a
Fagylaltnak és sörnek.

Adtál, uram, telet,
Melyet várva-vártunk,
De elfelejtetted
A téli kabátunk;
Huhogatja körmét
Annyi pőre ember,
S akinek nem muszáj,
Kiszusszanni sem mer.

Adtál, uram, telet,
Didergetőt — és ládd,
Elfelejtél hozzá
Adni szenet és fát;
Kétségbeesetten
Nézi sok szegényed,
Hogy idestova mán
Vége a sövénynek.

Adtál, uram, telet,
Zord, fehér zimankót,
De nem adtál hozzá
Egy csomócska bankót.
Pedig csakis a pénz
Segíthetne — vagy mi!
Anélkűl nincs, csak egy
Menekvés: megfagyni.

Adtál, uram, telet,
Hiszen vártuk, kértük,
Jó is volna az, hogy
Lejön ez közébünk,
Megnyugszunk abban, mit
Bölcsességed rendelt,
Csak ne teremtenél
Hozzá szegényembert.